Amilyen hirtelen jött a hideg volt tél olyan gyorsan el is múlt és helyette megérkezett a jó idő, az igazi tavasz igaz egy kicsit korán. Ilyenkor sajnos már a madárbarát kertünkbe jóval kevesebb tollas barát jön - el vannak foglalva a fészek építéssel, találnak máshol táplálékot. Azért amikor tehetem figyelem, hogy jönnek-e madarak az itatóhoz, vagy éppen a megjavított kerti tóhoz is.
Ezekből a képekből hoztam egy csokorra valót kedves Olvasóimnak :o)
 |
| Házi rozsdafarkú az egyik fán |
Kedves Olvasóim!
Örömmel értesítelek Benneteket, hogy új madárbarát kert blogot indítottam, ami kifejezetten madarakkal, kertészkedéssel foglalkozik: Madárbarát kertünk címmel.
Az egyik poszt itt olvasható a sok új közül, mely a kerti tó megjavításával foglalkozik:
https://madarbaratkertes.blogspot.com/
Mindig van bennem egy kis mehetnék - jó lenne elmenni ide vagy oda, szétnézni a nagyvilágban - de sokszor feleségem által jövök rá, hogy sokkal jobb itt a közelben tenni egy nagy sétát, élvezni a tavasz illatát, látványát, virágokat, éneklő madarakat. Ahogy az ember idősebb lesz komolyodik is és nem azzal foglalkozik, hogy olyan szekér után fusson, ami úgysem veszi fel, hanem a körülötte lévő világot fedezi fel.
Ebből az elgondolásból készült ez az album egy délutáni kirándulás alkalmával egy csodaszép tavaszi napon - így most is hadd beszéljenek magukért a képek...
Rég írtam a madárbarát kertünkről is - pedig folyamatosan jönnek a tollas barátok a madárleshez, az itató közben több fejlesztésen esett át, megszépültek a beszálló ágak és beülő kövek, új fák kerültek be, illetve olyan köveket raktam ki, melyről könnyebben tudnak friss vizet inni a madárkák.
Azért jó érzés úgy kimenni, hogy folyamatosan hallom az őszapók jellegzetes „szri-szri-szri” és gyöngyöző „szerrrr” hangjait, szajkó rikácsolását, harkályt a szemközti fákról, zöldike, tengelic énekét és még sorolhatnám. Persze mondanom sem kell, hogy az idegesítő verebek sem maradnak el, bár a tavalyihoz képest mintha kevesebben lennének :o)
Rég posztoltam már - ennek az oka az, hogy jóval kevesebbet fotózom, a szabadidőmet meg az itató fejlesztésére fordítottam most, amiről egy másik bejegyzésben számolok majd be. Pár éve ültettünk hóvirágokat a kertünkbe, melyek most már egyre többen virágoznak (úgy néz ki tetszik nekik ez a hely...) Persze nem ér fel Alcsúttal, de én így is szoktam gyönyörködni bennük...
Ebből hoztam egy kis bemutatót kedves Olvasóimnak :o)
2023 végéhez közeledve szerettem volna visszatekinteni, és átkutatni fényképészeti archívumaimat, mint más fotóstársak is. A legjobb képeimet már egész idő alatt közzétettem a blogomban, és nem akarom ismételni magam, ezért mint mindig, igyekszem olyan képeket találni az év végi galériámhoz, amelyek kiemelik a fotózásomat, de idáig még nem sikerült - csak most volt végre rá egy kis időm.
Az eredeti válogatásom több mint 150 fényképet tartalmazott, ez azóta már egy picit leszűkült, ígyekeztem olyan képeket összegyűjteni, melyeket még nem publikáltam a fotónaplóban. Volt szerencsém utazni ide és oda idén a természeti szépségeket. Ami nagy meglepetés volt: erdei fülesbagoly a házunkhoz viszonylag közel, nyaktekercs, halászsas, gyurgyalagok lencsevégre kapása. Ezért nagyon hálás vagyok barátaimnak és feleségemnek is.
Remélem tetszik ez a galéria, melyet 2023-as kedvenc fotóimból válogattam össze :o)
Mostanság az is ajándék, ha nincs köd és méginkább az, ha kisüt a nap. Valahogy az időjárás sem tudta eldönteni, hogy mit akar, mégis tettem egy rövid kirándulást a budaörsi kőhegyre a kápolnához. Sokszor elmegyünk ide a családdal, idén most télen sikerült eljutni. Nem volt nagy kaland, de egy kis kirándulásnak, nézelődésnek, kikapcsolódásnak jó volt most is. Van romantikája, lehet játszani a fényekkel, tájképeket készíteni. Egyszóval tökéletes program volt :o) Pár fotót osztok meg erről a történetről ebben a posztban...
Telnek-múlnak a napok, hetek és már lassan azt veszem észre, hogy itt a karácsony és hamarosan az év vége. A madárles működik rendesen - volt már egy szép nagy havazás és így lehetett téli madárfotókat készíteni, amire nagyon vártam már. Bár ahogy öregszem egyre jobban szeretem a téli tájat bentről nézni, de a leskunyhónak előnye, hogy elbújva, nem kint a szabadban lehet megfigyelni a tollas barátokat. Tavaly ilyenkor még elég egyhangú volt a madárfaj szempontjából a mozizás, idén viszont csak úgy kapkodom a fejem, ha beülök a madárlesbe és sokszor azzal sem törődöm, hogy kockára fagyok, miközben a képek készülnek...
Lássuk hát milyen madarak látogatják most a madárlest kedves Olvasóim!
Ilyen tél is rég volt, hogy nagy hó essen - ráadásul akkor hóval, hogy a fotókon is jól mutasson. Sejtettem - persze könnyű utólag jósolni -, hogy eljön az a tél, amikor hideg lesz és nem csak hideg, hanem jelentős havazás is. 2023. decemberében ráadásul Mikulás napján (és az utána pár napban is) most végre így történt - és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy pár fotóban el is tudom mesélni ezt a történetet kedves Olvasóimnak....
Amikor csak időm és az időjárás engedi a szokásos kedvenc leskunyhómban ülök. A madárkák szerencsére érkeznek folyamatosan - sokszor már nem is a fényképek készítéséért vagyok kint, hanem csak hogy megfigyeljem őket. Egyik ilyen alkalommal történt egy kisebb baleset az egyik kék cinegével - a bejegyzés elolvasásával tudhatják meg kedves Olvasóim, hogy pontosan mi is történt - persze most is képekben mesélem el...
Lassan véget ér az év egyik legszebb évszaka. Sajnos idő hiányában és elfoglaltságaim miatt nem készül már annyi fotó, mint jópár évvel ezelőtt, de azért minden évben van néhány, amira azt mondom, hogy ez az adott hónap képe - legalábbis nekem. Régen még az ország másik felére is elmentem egy jó témáért, most már azért kétszer meggondolom, hogy elinduljak-e vagy sem. Ráadásul a ház felújítása, a kerti munkák bizony most elég sok időt elvettek az amúgyis kevés időnkből...
Azért ennek ellenére hoztam egy csokorra valót az ősz zárásául kedves Olvasóimnak...
Lassan már hagyománynak mondhatjuk, hogy ahogy közelednek a hidegebb nappalok, valamint az őszi szünet folyamán amikor mindenki jobban ráér a kertet átalakítjuk teljes mértékben madárbarát kerté és felépül a kerti les. Minden évben alig várom ezt a pillanatot mondanom sem kell - és amikor van rá időm és az időjárás is engedi kint vagyok.
Idén találtunk egy magos boltot itt Törökbálinton, így jóval könnyebb a szotyi és a cinkegolyó beszerzése, ha jól viselkednek a drágaszágok esetleg még diót is kaphatnak :o)
2 nap alatt épült fel most a madárles itatóval együtt - sok köszönet érte fotós madarász barátomnak, feleségemnek és édesapámnak, nélkülük nem készülhetett volna el.
Nagy meglepetésre a madarak is hamar észrevették, hogy van kint minden, ami jó nekik és jönnek, magára az itatóra is. Lássuk, hát milyen látogatói vannak kertünknek az idei évben?
